Hali kedves olvasóim. Mivel az előző részre nem több , mint 4 komment érkezett ezért úgy döntöttem felfüggesztem a blogot határozatlan ideig. Kell egy kis idő a gondolkodásra, mert magam is érzem hogy egy kissé erőltetett a sztori és nem olyan mint az elején. Elismerem hogy az előző rész egy nagy adag pillangókaki lett de ezt is alig bírtam kipréselni magamból. Ezzel csak azt akarom mondani hogy nem miattatok nem folytatom, vagy hogy ez valami büntetés az érdeklődés hiánya miatt. Azt akarom mondani hogy miattam van. Kell egy kis idő, mert belefáradtam. Nem bírom tovább. Semmi ötletem, időm nuku, és kedvem ebből kifolyólag semennyi nincs hozzá. Komolyan sajnálom. A blog ezekután is megtekinthető lesz. Ha esetleg hozzáfűzni valótok van hajrá, de nem hiszem hogy ezen fogok változtatni. Szóval viszlát nektek. Köszönöm az eddigi támogatást és kitartó olvasást. Remélem majd ezek után a nevemmel a könyvespolcaitokon fogtok találkozni. (Elkezdtem írni egy könyvet és álmaim szerint ki fogja valaki adni. Hahaha szép álom...)
Puszi nektek így utoljára! Köszönök mindent! ♥♥♥
Fanny
És hogy ki is az a Rue, kibe szerelmes, és mért szivatja ezzel a legjobb barátja azt elmondom nektek.[...]
2013. július 16., kedd
2013. június 13., csütörtök
6. Please, stay.
Andy P.o.V
-Ez meg mi a f... -morgom az orrom alatt, mikor a homlokomra csapok a szó befejezése előtt. Hát persze! Ezek az első barátnőm cuccai. Ez... ez a kettő, ezt mind tőlem kapta. A pulcsit akkor, mikor tizenhat évesen, elvittem az első randinkra, az ősz vége felé. Hideg volt, mi meg rövid ujjúban flangáltunk az avaros butiksorok között. Vettem neki egy forrócsokit, de nem volt elég. Bementünk egy ruhaboltba. Nem sok szarozás után ezt is kifizettem neki. A táska pedig az enyém volt. Mikor nálunk aludt (sokadszorra), akkor adtam neki. Meglátta, és elszenvedte, hogy ő is ilyesmit szeretne. Én pedig játszottam a nagylelkű lovagot... De mégis.. Hogyan kerülnek ezek ide?! A szobámba?! Amúgy ezeket az infókat úgy egy perc alatt rendeztem a fejemben, majd a tekintetem, az ágy szélén kuksoló lányra szegeződött.
-Brit, szabad megérdeklődnöm, hogy... mit is keresel itt? -próbáltam megtudakolni finoman, hogy most mi van. Brittany csak pislogott az udvariatlan hangnememen, aztán kinyitotta a száját. Majd becsukta. Megáll az eszem.. Válaszolni luxus?!
-An..Andy. Én, én, én csak... -kezdte. Mindig is dadogott. Szörnyen idegesítő tulajdonsága ez.. -Régen láttalak. Be..Beszélgethetnénk, nem?
-Hogy mi, dumálni? -nevetek föl. -Már bocs.. Emlékszel arra a bizonyos napra, mikor ott hagytál engem, mert a fiúcskád, akivel végig csaltál, kiköltözött németbe? Mikor a szemembe mondtad, hogy csak a pénzem kellett belőlem, és vele mész?! Nem?! Nem rémlik?! Pedig én emlékszem rá... Nincs mit mondanom neked... -fakadok ki neki. Erre az arcán megrándul pár izom, majd zavartam feláll. Az egész lány olyan mesterkélt, mű.
-Kezdjük újra! -nyögi ki egy kínosan hosszúra nyúlt csend után. Köpni-nyelni nem tudok. Mi az, hogy kezdjük újra?! Ő dobott el magától, és most újra kellenék? Haha, de jó vicc volt..
-Nekem barátnőm van... -mondom halkan. Egyszerűen nincsen szívem megbántani.
-Barátnőd? Mé..mégis ki? -néz zavartan. Mielőtt még válaszolhatnék, a hátam mögött kivágódik az ajtó, és Rain hulla fáradt tekintete fogad. Pont jókor. Hogy nyomatékot adjak annak, hogy igen, ő lenne az, a karjaimba zárom a zombilányt, és gyengéden megcsókolom.
-Te mégis mit gondolsz Biersack? Még is mit?! Tegnap ott hagysz egy tök ismeretlen társaságba, úgy hogy még csak el sem köszönsz, vagy valamit mondasz hogy miért mész el. Egyszerűen csak otthagysz, hozzáteszem Cat szobájába kellett aludnom. A FÖLDÖN! Most meg jövök, hogy elküldjelek a halál faszára, te meg megcsókolsz, mintha semmi sem történt volna. Megőrülök tőled, ember. - fakad ki magából Rain, eközben a kezeivel össze-vissza felháborodottan hadonászik.
-I..Igazán aranyos barátnőd van Andy. Egy igazi vadmacska.- kezd el röhögni a hátam mögött Brittany.
-Na, és még más csajokat is tartasz a szobádban. Szépen vagyunk.- néz el oldalra egy pillanatra sértődötten Rain. -Várj...Mivan? Ki ez a csaj? - fordul meg, tágra nyílt szemekkel.
-An..Andy volt barátnője vagyok.Brit..Brittany Meyer.De gon..gondolom Andy már mesélt rólam. Elég sokáig voltunk együtt.- nyújtja a kezét Rain felé, aki csak szomorú és haraggal teli szemekkel bámul rá egy ideig, aztán rám.
-Nem valójában még nem mesélt rólad, mivel már nem vagyok a barátnője, és nem is voltam. Szóval, bocsánat ha megzavartam valamit. De tényleg. Szia Brittany, örülök hogy megismerhettelek....Andy. - nekem csak bólint egy erőltetett mosollyal az arcán és kiszalad a szobából. Esélyem sem volt utána szólni, vagy elmagyarázni neki bármit is, mert kicsit le sokkot ez a mondata. Mikor észbe kapok hogy, mi van, és utánaszaladok már nem látok sehol senkit. Se a lakásban, se az utcán. Pillanatok alatt eltűnt. Csalódottan ülök vissza a bejárati ajtó lépcsőjére, és az arcom a tenyerembe temetem. Percek múlva puha hajtömeg kezdi csikizni a nyakamat, és tökéletes hosszú kezek ölelik át a felső testem.
-Sz..Szóval mégsincs barátnőd. - suttogja a fülembe Brit.
-Tudod most nincs hangulatom hozzád. Inkább menj innen. Nem akarlak többet látni. Már akkor se akartalak mikor elhagytál. Nem érdekel hogy miért, jöttél és hogy most hova mész de menj el. Mert én igen is szeretem Raint, és nem fogom elveszíteni miattad -szedem le magamról a kezeit.
-Jólv...Jólvan Andy. Most elmegyek, de hidd el fogod még kérni hogy jöjjek vissza.- húzza végig a hátamon hegyes műkörmét, amibe teljesen bele borzongom. Egy részről mindig is ijesztőnek találtam ezt a nőt. Nem is törődve azzal amit mondott, tovább bámulom magam előtt a földet, miközben hallom hogy lassan távolodik. Még percek múlva is azon gondolkodom hogy mégis hogyan fogom megtalálni Raint mivel sosem említette hogy merre lakik.
-Ezt most komolyan mondtad?
~folytkövsajnálom~
NDA:
Brittany Meyer :
-Ez meg mi a f... -morgom az orrom alatt, mikor a homlokomra csapok a szó befejezése előtt. Hát persze! Ezek az első barátnőm cuccai. Ez... ez a kettő, ezt mind tőlem kapta. A pulcsit akkor, mikor tizenhat évesen, elvittem az első randinkra, az ősz vége felé. Hideg volt, mi meg rövid ujjúban flangáltunk az avaros butiksorok között. Vettem neki egy forrócsokit, de nem volt elég. Bementünk egy ruhaboltba. Nem sok szarozás után ezt is kifizettem neki. A táska pedig az enyém volt. Mikor nálunk aludt (sokadszorra), akkor adtam neki. Meglátta, és elszenvedte, hogy ő is ilyesmit szeretne. Én pedig játszottam a nagylelkű lovagot... De mégis.. Hogyan kerülnek ezek ide?! A szobámba?! Amúgy ezeket az infókat úgy egy perc alatt rendeztem a fejemben, majd a tekintetem, az ágy szélén kuksoló lányra szegeződött.
-Brit, szabad megérdeklődnöm, hogy... mit is keresel itt? -próbáltam megtudakolni finoman, hogy most mi van. Brittany csak pislogott az udvariatlan hangnememen, aztán kinyitotta a száját. Majd becsukta. Megáll az eszem.. Válaszolni luxus?!
-An..Andy. Én, én, én csak... -kezdte. Mindig is dadogott. Szörnyen idegesítő tulajdonsága ez.. -Régen láttalak. Be..Beszélgethetnénk, nem?
-Hogy mi, dumálni? -nevetek föl. -Már bocs.. Emlékszel arra a bizonyos napra, mikor ott hagytál engem, mert a fiúcskád, akivel végig csaltál, kiköltözött németbe? Mikor a szemembe mondtad, hogy csak a pénzem kellett belőlem, és vele mész?! Nem?! Nem rémlik?! Pedig én emlékszem rá... Nincs mit mondanom neked... -fakadok ki neki. Erre az arcán megrándul pár izom, majd zavartam feláll. Az egész lány olyan mesterkélt, mű.
-Kezdjük újra! -nyögi ki egy kínosan hosszúra nyúlt csend után. Köpni-nyelni nem tudok. Mi az, hogy kezdjük újra?! Ő dobott el magától, és most újra kellenék? Haha, de jó vicc volt..
-Nekem barátnőm van... -mondom halkan. Egyszerűen nincsen szívem megbántani.
-Barátnőd? Mé..mégis ki? -néz zavartan. Mielőtt még válaszolhatnék, a hátam mögött kivágódik az ajtó, és Rain hulla fáradt tekintete fogad. Pont jókor. Hogy nyomatékot adjak annak, hogy igen, ő lenne az, a karjaimba zárom a zombilányt, és gyengéden megcsókolom.
-Te mégis mit gondolsz Biersack? Még is mit?! Tegnap ott hagysz egy tök ismeretlen társaságba, úgy hogy még csak el sem köszönsz, vagy valamit mondasz hogy miért mész el. Egyszerűen csak otthagysz, hozzáteszem Cat szobájába kellett aludnom. A FÖLDÖN! Most meg jövök, hogy elküldjelek a halál faszára, te meg megcsókolsz, mintha semmi sem történt volna. Megőrülök tőled, ember. - fakad ki magából Rain, eközben a kezeivel össze-vissza felháborodottan hadonászik.
-I..Igazán aranyos barátnőd van Andy. Egy igazi vadmacska.- kezd el röhögni a hátam mögött Brittany.
-Na, és még más csajokat is tartasz a szobádban. Szépen vagyunk.- néz el oldalra egy pillanatra sértődötten Rain. -Várj...Mivan? Ki ez a csaj? - fordul meg, tágra nyílt szemekkel.
-An..Andy volt barátnője vagyok.Brit..Brittany Meyer.De gon..gondolom Andy már mesélt rólam. Elég sokáig voltunk együtt.- nyújtja a kezét Rain felé, aki csak szomorú és haraggal teli szemekkel bámul rá egy ideig, aztán rám.
-Nem valójában még nem mesélt rólad, mivel már nem vagyok a barátnője, és nem is voltam. Szóval, bocsánat ha megzavartam valamit. De tényleg. Szia Brittany, örülök hogy megismerhettelek....Andy. - nekem csak bólint egy erőltetett mosollyal az arcán és kiszalad a szobából. Esélyem sem volt utána szólni, vagy elmagyarázni neki bármit is, mert kicsit le sokkot ez a mondata. Mikor észbe kapok hogy, mi van, és utánaszaladok már nem látok sehol senkit. Se a lakásban, se az utcán. Pillanatok alatt eltűnt. Csalódottan ülök vissza a bejárati ajtó lépcsőjére, és az arcom a tenyerembe temetem. Percek múlva puha hajtömeg kezdi csikizni a nyakamat, és tökéletes hosszú kezek ölelik át a felső testem.
-Sz..Szóval mégsincs barátnőd. - suttogja a fülembe Brit.
-Tudod most nincs hangulatom hozzád. Inkább menj innen. Nem akarlak többet látni. Már akkor se akartalak mikor elhagytál. Nem érdekel hogy miért, jöttél és hogy most hova mész de menj el. Mert én igen is szeretem Raint, és nem fogom elveszíteni miattad -szedem le magamról a kezeit.
-Jólv...Jólvan Andy. Most elmegyek, de hidd el fogod még kérni hogy jöjjek vissza.- húzza végig a hátamon hegyes műkörmét, amibe teljesen bele borzongom. Egy részről mindig is ijesztőnek találtam ezt a nőt. Nem is törődve azzal amit mondott, tovább bámulom magam előtt a földet, miközben hallom hogy lassan távolodik. Még percek múlva is azon gondolkodom hogy mégis hogyan fogom megtalálni Raint mivel sosem említette hogy merre lakik.
-Ezt most komolyan mondtad?
~folytkövsajnálom~
NDA:
Brittany Meyer :
2013. május 29., szerda
5. The lovely and the Beast
Andy P.o.V
Idegességemben nem igazán tudtam elaludni, egész este kattogott az agyam. Eszembe jutott az a fergeteges csók Rain-nel, eszembe jutott, mikor Cat elájult, és amiket éreztem, mikor megláttam Jayy-t Rue-val.Nagyot nyeltem az emlék felbukkanásával, és reflexből az édesen szuszogó Rue felé néztem, aki éppen akkor kezdett álmában éledezni, vagyis kezét átvetette a mellkasom felett, majd mint egy buldózer, végig hempergett rajtam. Halkan nevetve magamhoz szorítottam, és óvatos puszit nyomtam a homlokára, majd kikászálódtam a hívogató ágyból. Idegesen túrtam bele a hajamba, miközben a gatyámat rángattam magamra. Gondolkodás nélkül mélyesztettem a zsebembe a Marlboro Gold-omat, és szabályosan menekültem ki a házból. Halkan pattant a zár, mire megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem, és céltalan bóklászásba kezdtem az utcán. Körülnéztem és pillanatnyilag nem volt senki a közelembe aminek most kifejezetten örültem. Szükségem van egy kis magányra, hogy el tudjam dönteni hogy mégis mit akarok. Lesétáltam a partra hogy kicsit összeszedjem a gondolataimat. A tengerpart mindig megnyugtat. Csak leülök egy padra, rágyújtok egy cigire, és nézem a gyönyörű csillogó kék tenger felett köröző sirályokat, és már is olyan mintha csak én lennék a világon,egyedül, gondok nélkül. Át gondoltam mindent ami tegnap,tegnapelőtt és legfőképp azt elmúlt pár évben történt velem. Mindent átgondoltam egytől egyig. Több ezer kérdés merült fel ez idő alatt a fejemben. De egyetlen egy kérdés volt a legfontosabb és a legnehezebb az összes közül, hogy: "Mit is szeretnék?". Egy több éve tartó szerelmet ami sose teljesedik ki, vagy egy normális boldog kapcsolatot olyasvalakivel akit igazából még nem ismerek? A lelkem kétfelé szakadt. Az egyik azt mondja hogy "Bízz és reménykedj, a szíve mélyén ő is szeret" a másik pedig azt hogy: " Eleget vártál rá, megvolt rá az esélye, ha eddig nem, akkor ezután se". Marcangoltak belül az emlékek, ami miatt legszívesebben segítségért kiáltottam volna. Egy órája gondolkodtam már mikor felálltam és határozottan belőttem az úti célom. Eldöntöttem hogy mostantól senkinek nem engedem hogy elbűvöljön, hogy a varázsa alá vonjon. Nem én leszek az akit megbántanak, nem én leszek az aki engedelmeskedik és játssza a testőrt. Ránéztem az iPhone-omra; dél .Azzal a lendülettel elindultam visszafelé a házunkba.
Rue P.o.V
Óvatos léptekkel sétáltam lefelé a lépcsőn, mert teljesen üresnek éreztem a házat. Mikor az utolsó lépcsőfokra értem hangos csörömpölés hallatszott a konyhából. Úgy remegtem mint a kocsonya mikor szorosan a falnak támaszkodva benéztem a konyhába. Amint megláttam ki van ott meglepődöttség ült ki az arcomra egy kis boldogsággal megspékelve.
-Hát te meg hogy kerülsz ide Jayy? És hogy jutottál be? És mért csináltál nekem reggelit? - csoszogtam oda az eddig valami baltás gyilkosnak vélt személyhez és megölelem örülvén hogy nem az.
-Először is mert látni akartalak. Másodszor, Cat-től megtudtam hogy a ház előtti nagy kaktusz alatt van a pótkulcs. Harmadszor azért mert megérdemled. - miután felsorolta a magyarázatait, egy kis puszit nyomott a homlokomra és vigyorgott egyet.
-Na jó, kedves betörő. Kérlek akkor add ide azt a valamit mert mindjárt meghalok éhen, és azt egyikünk se akarja. - lehuppantam az asztalhoz várva a kiszolgálást. Jayy azonnal hozta a tojásrántottára hasonlító izét, aminek egyébként jó illata volt. Azonnal elkezdtem habzsolni az előbb említett készítményt. Mikor végeztünk elégedetten dőltem hátra.
-Egyébként van már valami programod? Mert ha nincs akkor, nincs kedved eljönni velem moziba vagy valami? - kérdezte a hajába túrva, egy szexis mosoly kíséretében, ami miatt ha lett volna is lemondtam volna.
-Nem, nincs. Tőlem mehetünk. Mit nézünk meg?- kérdeztem izgatottan.
-Amit te szeretnél. - húzott fel a székből, mire felérkeztem megcsókolt. Jó volt józanon is átélni azt amit tegnap. Legszívesebben sose szakítottam volna meg ezt a csókot.
-Na de menj akkor öltözz fel és induljunk. - csapott rá a fenekemre Monroe röhögve. Nekem sem kellett több szaladtam fel a szobámba, és alakalomhoz illően rendbe szedtem magam.
Andy P.o.V
Meglepődötten észleltem a házhoz vissza érve hogy nyitva van az ajtó, mert tudtommal bezártam. Besétáltam az ajtón, célba véve a szobámat, miközben egy olyan zavaró tényezővel találtam magam szembe amire a legkevésbé se számítottam.
-Ohh, hello Biersack.- vigyorgott rám a nappaliból Jayy.
-Te meg mi a jó istent keresel a házamban? - léptem két lépést közelebb, amire elkezdett elégedetten röhögni.
-Ez nem csak a te házad Andy. Azé a lányé is akit ma száz hogy megdöntök. - fájdalom ült ki az arcomra, mert tudtam hogy nem tudom hogy megakadályozni azt hogy megbántsa vagy összetörje a szívét.
- Na mi van? Talán valami rosszat vagy sértőt mondtam? - nézett rám röhögve. - Ohh. Össze törtem a kicsi szívedet? Fáj hogy velem egy csettintésre lefeküdne, te meg még akkor se kellenél neki ha ingyen osztogatnának ? - nézett rám lebiggyesztve a száját gúnyosan.- Hát persze hogy igen.
- Ne merészeld megbántani te szemétláda! - kaptam el a nyakát és azzal a lendülettel odaszorítottam a falhoz. - Ne merészeld összetörni a szívét mert akkor olyan halálod lesz amit még a horrorfilmekbe se mernek belerakni. - ő még mindig csak vigyorgott, ami még jobban idegesített.
- Rue kész vagy? - próbálta meg kimondani a leghangosabban.
- Igen itt vagyok. Mehetünk.- válaszolt közeledve a vörös.- Andy te mi a jó istent csinálsz? Engedd el most azonnal. - kezdett el hisztizni mellettem Rue.
-Megértettük egymást Monroe?- suttogtam a fülébe, miközben erősebben nyomtam.
-Andy! Most már tényleg elég! - vágott hátba Rue, amire elengedtem a kedvesét és megvető pillantásokkal néztem rá, és felszaladtam a szobámba. Az első dolog amivel szembe találtam magam egy sötétlila pulcsi volt a fotelemre dobva, egy fekete szövettáska társaságában....
Idegességemben nem igazán tudtam elaludni, egész este kattogott az agyam. Eszembe jutott az a fergeteges csók Rain-nel, eszembe jutott, mikor Cat elájult, és amiket éreztem, mikor megláttam Jayy-t Rue-val.Nagyot nyeltem az emlék felbukkanásával, és reflexből az édesen szuszogó Rue felé néztem, aki éppen akkor kezdett álmában éledezni, vagyis kezét átvetette a mellkasom felett, majd mint egy buldózer, végig hempergett rajtam. Halkan nevetve magamhoz szorítottam, és óvatos puszit nyomtam a homlokára, majd kikászálódtam a hívogató ágyból. Idegesen túrtam bele a hajamba, miközben a gatyámat rángattam magamra. Gondolkodás nélkül mélyesztettem a zsebembe a Marlboro Gold-omat, és szabályosan menekültem ki a házból. Halkan pattant a zár, mire megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem, és céltalan bóklászásba kezdtem az utcán. Körülnéztem és pillanatnyilag nem volt senki a közelembe aminek most kifejezetten örültem. Szükségem van egy kis magányra, hogy el tudjam dönteni hogy mégis mit akarok. Lesétáltam a partra hogy kicsit összeszedjem a gondolataimat. A tengerpart mindig megnyugtat. Csak leülök egy padra, rágyújtok egy cigire, és nézem a gyönyörű csillogó kék tenger felett köröző sirályokat, és már is olyan mintha csak én lennék a világon,egyedül, gondok nélkül. Át gondoltam mindent ami tegnap,tegnapelőtt és legfőképp azt elmúlt pár évben történt velem. Mindent átgondoltam egytől egyig. Több ezer kérdés merült fel ez idő alatt a fejemben. De egyetlen egy kérdés volt a legfontosabb és a legnehezebb az összes közül, hogy: "Mit is szeretnék?". Egy több éve tartó szerelmet ami sose teljesedik ki, vagy egy normális boldog kapcsolatot olyasvalakivel akit igazából még nem ismerek? A lelkem kétfelé szakadt. Az egyik azt mondja hogy "Bízz és reménykedj, a szíve mélyén ő is szeret" a másik pedig azt hogy: " Eleget vártál rá, megvolt rá az esélye, ha eddig nem, akkor ezután se". Marcangoltak belül az emlékek, ami miatt legszívesebben segítségért kiáltottam volna. Egy órája gondolkodtam már mikor felálltam és határozottan belőttem az úti célom. Eldöntöttem hogy mostantól senkinek nem engedem hogy elbűvöljön, hogy a varázsa alá vonjon. Nem én leszek az akit megbántanak, nem én leszek az aki engedelmeskedik és játssza a testőrt. Ránéztem az iPhone-omra; dél .Azzal a lendülettel elindultam visszafelé a házunkba.
Rue P.o.V
Óvatos léptekkel sétáltam lefelé a lépcsőn, mert teljesen üresnek éreztem a házat. Mikor az utolsó lépcsőfokra értem hangos csörömpölés hallatszott a konyhából. Úgy remegtem mint a kocsonya mikor szorosan a falnak támaszkodva benéztem a konyhába. Amint megláttam ki van ott meglepődöttség ült ki az arcomra egy kis boldogsággal megspékelve.
-Hát te meg hogy kerülsz ide Jayy? És hogy jutottál be? És mért csináltál nekem reggelit? - csoszogtam oda az eddig valami baltás gyilkosnak vélt személyhez és megölelem örülvén hogy nem az.
-Először is mert látni akartalak. Másodszor, Cat-től megtudtam hogy a ház előtti nagy kaktusz alatt van a pótkulcs. Harmadszor azért mert megérdemled. - miután felsorolta a magyarázatait, egy kis puszit nyomott a homlokomra és vigyorgott egyet.
-Na jó, kedves betörő. Kérlek akkor add ide azt a valamit mert mindjárt meghalok éhen, és azt egyikünk se akarja. - lehuppantam az asztalhoz várva a kiszolgálást. Jayy azonnal hozta a tojásrántottára hasonlító izét, aminek egyébként jó illata volt. Azonnal elkezdtem habzsolni az előbb említett készítményt. Mikor végeztünk elégedetten dőltem hátra.
-Egyébként van már valami programod? Mert ha nincs akkor, nincs kedved eljönni velem moziba vagy valami? - kérdezte a hajába túrva, egy szexis mosoly kíséretében, ami miatt ha lett volna is lemondtam volna.
-Nem, nincs. Tőlem mehetünk. Mit nézünk meg?- kérdeztem izgatottan.
-Amit te szeretnél. - húzott fel a székből, mire felérkeztem megcsókolt. Jó volt józanon is átélni azt amit tegnap. Legszívesebben sose szakítottam volna meg ezt a csókot.
-Na de menj akkor öltözz fel és induljunk. - csapott rá a fenekemre Monroe röhögve. Nekem sem kellett több szaladtam fel a szobámba, és alakalomhoz illően rendbe szedtem magam.
Andy P.o.V
Meglepődötten észleltem a házhoz vissza érve hogy nyitva van az ajtó, mert tudtommal bezártam. Besétáltam az ajtón, célba véve a szobámat, miközben egy olyan zavaró tényezővel találtam magam szembe amire a legkevésbé se számítottam.
-Ohh, hello Biersack.- vigyorgott rám a nappaliból Jayy.
-Te meg mi a jó istent keresel a házamban? - léptem két lépést közelebb, amire elkezdett elégedetten röhögni.
-Ez nem csak a te házad Andy. Azé a lányé is akit ma száz hogy megdöntök. - fájdalom ült ki az arcomra, mert tudtam hogy nem tudom hogy megakadályozni azt hogy megbántsa vagy összetörje a szívét.
- Na mi van? Talán valami rosszat vagy sértőt mondtam? - nézett rám röhögve. - Ohh. Össze törtem a kicsi szívedet? Fáj hogy velem egy csettintésre lefeküdne, te meg még akkor se kellenél neki ha ingyen osztogatnának ? - nézett rám lebiggyesztve a száját gúnyosan.- Hát persze hogy igen.
- Ne merészeld megbántani te szemétláda! - kaptam el a nyakát és azzal a lendülettel odaszorítottam a falhoz. - Ne merészeld összetörni a szívét mert akkor olyan halálod lesz amit még a horrorfilmekbe se mernek belerakni. - ő még mindig csak vigyorgott, ami még jobban idegesített.
- Rue kész vagy? - próbálta meg kimondani a leghangosabban.
- Igen itt vagyok. Mehetünk.- válaszolt közeledve a vörös.- Andy te mi a jó istent csinálsz? Engedd el most azonnal. - kezdett el hisztizni mellettem Rue.
-Megértettük egymást Monroe?- suttogtam a fülébe, miközben erősebben nyomtam.
-Andy! Most már tényleg elég! - vágott hátba Rue, amire elengedtem a kedvesét és megvető pillantásokkal néztem rá, és felszaladtam a szobámba. Az első dolog amivel szembe találtam magam egy sötétlila pulcsi volt a fotelemre dobva, egy fekete szövettáska társaságában....
2013. május 22., szerda
4. Chaos on the dancefloor (Part Two, View Two)
NDA: Naszóval ezt a részt úgy kell értelmezni hogy az ami az előző részben volt Andy szemszögéből hogyan néz ki. Szóval remélem érthető hogy ezzel mit akarok :D Jó olvasást és komizást. A kövi részeket mostantól minimum 4 komment után hozom!
Andy P.o.V
Ahogy beértünk, leültem az első hozzám legközelebb eső székre, és Rain mintha kötelessége lett volna leült mellém.
- Hát te mért nem mész és táncolsz a többiekkel?- kérdeztem tőle miközben belekortyoltam a hozzám legközelebb eső üdítőbe.
- Nem ismerek itt senkit. Valahogy nem megy. - válaszolta félrehúzott szájjal, mint akinek semmi kedve nincs a bulizáshoz.
- Megértelek. Mondanám hogy gyere velem de valahogy nekem sem megy. Túl sok mindekit ismerek. - mondtam neki nevetve.
- Megértelek. - vigyorgott vissza rám.- Te Andy.-fordította komolyra a szót.
- Igen? - kérdeztem vissza a tömeget pásztázva a szememmel hátha megtalálom Rue-t.
- Te szereted Rue-t nem? Látszik rajtad, és az is hogy fáj neked hogy ő ezt nem viszonozza.-
Még egy ideig néztem a tömeget, de nem azért mert nem hallottam, vagy nem akartam válaszolni, inkább csak azért mert nem tudtam.
- Most is őt keresed igaz? - bökött bele az oldalamba egyet jelezve hogy válaszokat akar.
- Ahj. Ennyire látszik? - sóhajtottam egy nagyot felé fordulva, amire csak mosolyogva bólogatott.
- Igazából nem értem őt. Több ezer lány az életét is oda adná csak hogy veled lehessen egy napig, vagy találkozhasson veled az életében egyszer, és ő, a legjobb barátod, a szerelmed, az az egyetlen lány aki helyében több ezer másik akar lenni, de pont ő nem viszonozza, és még csak nem is veszi észre. Érted több ezer lány?!- mondta kicsit a végére elhalkulva.
-Tudom és ez mintha tényleg a szívedből jött volna. - mosolyogtam rá, mert idáig ez volt a leghosszabb szöveg amit mondott. Ez olyan volt mintha nem a több ezer lányról beszélt volna hanem csak egyről, magáról.
- Egyébként ott van.-mutatott a szoba másik felébe-Egyedül ül. Menj oda hozzá, beszélj vele. Addig én elleszek itt. Talán megkeresem Cat-et. - tolta meg a hátam jelezvén hogy akár mehetnék is, ne csak bámuljam mint egy kétségbe esett hörcsög.
-Hát jolvan. Egyébként őt láttam. Ott van a konyhapultnál. Azthiszem éppen egy Jack Daniel's-es üveg a társasága. - felálltam és indultam volna Ruehoz mikor megláttam hogy a nagyképű imádott lovagja már beelőzött. Azzal a lendülettel vissza is huppantam a székemre.
- Na mivan már? Mért nem mész? - nézett rám értetlenül Rain. Csak morogtam egyet és oda se nézve mutattam Rue és Jayy felé. Nézte őket egy idegig aztán megszólalt -Fú. Hát sajnálom haver. Biztos nem jó érzés őket smárolni látni.- kortyol bele az italába együttérzően.
-Ne. Ne. Ne. Mivan? Smárolnak? Aznemlehet. Az előbb még...- forgolódtam oda vissza a páros és Rain között, de egyre nagyobb lett a tömeg előttünk mert beraktak egy olyan számot amit mindenki ismer és láthatólag nagyon szeret, és ezekután csak meredtem magam elé mint akit szíven szúrtak és éppen készül elvérezni. A sok "Miért"-et a fejembe csak egy lágy ajak forró csókja törte meg. Pillanatok múlva csak Rain zöld szemeit láttam magam előtt. Csak meredt szemekkel néztem rá.
-Rain. Ezt mégis mire véljem? Eddig alig szólsz hozzám, most meg megcsókolsz? - néztem rá kérdően bár annyira nem bántam ezt az egészet.
-Én...Én.. Sajnálom. Tényleg. Csak nem bírom nézni ahogy ennyire kivagy miatta. Én csak el akartam terelni a figyelmedet. Sajná.....- itt már nem engedtem tovább magyarázkodni és most én csókoltam meg. Nem kellett noszogatni, azonnal beszállt a játékba, és kezdetét vette percekig tartó szenvedélyes csókunk. Ajakinak boroskóla íze volt, ami valahogy illet ehhez az egészhez. Valahogy minden bánatomat és gondomat elfelejtettem ezalatt.
- Csodálatos vagy. Ugye tudod? -suttogtam a fülébe amire éreztem hogy elmosolyodott és megpusziltam a homlokát. - Rajongó barátnőm még úgyse volt. - vigyorogtam rá önelégült fejjel.
- Ki mondta hogy a barátnőd vagyok? - nézett rám ilyen "Bitch, Please" fejjel, amin mindketten elröhögtük magunkat. Ráhajtotta a fejét a vállamra és kéz-a-kézben ültünk és néztük a tömeget. Néha jókat röhögtünk egy-egy tánctehetségen vagy egy foreveralone-on. Egyre fülledtebb lett a levegő a kis térben és már én is éreztem hogy nem úgy érzem magam mint 10 perccel ezelőtt.
-Andy. Nem hoznál nekem egy kis vizet? Szörnyen rosszul érzem magamat. - nézett rám teljesen lesápadtan Rain.
- Persze. Egy pillanat és jövök. -azzal felálltam és a csap felé vettem az irányt. A felső konyhapolcról levettem egy poharat, amit egy lökés miatt ki is ejtettem a kezemből. Csak egy nagyon halk "Andy..." hangot hallottam elhaladni a fülem mellett és abban a pillanatban hosszú körmök által okozott fájdalmat éretzem a hátamon, amit egy puffanás követett.
-Mi az isten?- fordultam meg azonnal hogy tisztábban lássam a dolgokat. Egy lányt láttam a földön aki láthatólag nem mozdult.
-Úristen Cat! Mitörtént? - rázogattam a földön fekvő lányt. - Hallod Cat? Ébredj már!- felváltva pofozgattam és rázogattam de semmi reakció. Annyira erőt vettem magamon hogy felkaptam a hozzám legközelebb eső poharat, tele töltöttem jó hideg vízzel és ráöntöttem.
-Bazdmeg! - nyitotta ki a szemeit hirtelen Cat. - Biersack ez mégis mire volt jó? - rázta meg a haját Cat egy vizes kutyát meghazuttoló módon.
-Tisztában vagy azzal hogy elájultál? - kérdeztem tőle tök felháborodottan. Megmentem itt az életét és ennyi a hála. Biersack te is a jó szíved miatt fogsz egyszer meghalni.
-És? Akkor is felkeltem volna ha nem baszod össze a hajam azzal a vízzel. - nézett végig rajtam flegmán.
-Tudsz róla hogy berúgva még jobban utálatos picsa vagy?
-Heh. Köszönöm a bókot. - körözött maga előtt az újával, és azzal együtt ő is amibe látszólag beleszédült. Megelőzve azt hogy lerókázza a cipőmet felállítottam és kikísértem a wc-ig és azonnal lerogyott elé.
-Jayy fogd le a szobát. - nézett a semmibe, és közben majdnem sírva fakadt, de hogy miért nem tudom.
-Cat. Jayy nincs itt. - túrtam bele a hajamba.
-Akkor hívd ide te istenátka! - ordította felém mint egy 5 éves kislány a cukorkaboltba hogy "Azt a kibaszott csokit akarom. Most azonnal." Nekem se kellett több és elkezdtem futkorászni a tömeg között de sehol nem találtam őket. Felszaladtam a lépcsőn és ott is körülnéztem. De sehol senki egy lehetőség maradt. Jayy Von szobája! Ahogy átfutott ez a gondolat menet az agyamon be is rontottam azon az ajtón amit nem vészhelyzet esetén be se lépnék. Ahogy megláttam az egymást faló Rue&Jayy párost azonnal lesokkolódtam, és álltam ott mint aki karót nyelt, és tátogtam de semmi hang nem jött ki a számon. Szégyen de ez van, ha valami lesokkol, nem elfutok vagy valami. Megállok és nézek magam elé; ez olyan tipikus Andrew Dennis Biersack.
Rue megrázogatott egy kicsit és ezzel hamar meg lehet törni ezt az állapotomat. Elmagyaráztam nekik hogy mi történt Cat-tel. Leszaladtunk hozzá. Jayy el kezdte ápolgatni. Rue eldöntötte hogy haza kell mennünk és fel is szaladt a nadrágjáért. Addig az ajtófélfának támaszkodva gyújtottam rá egy szál cigire, elégedett mosollyal az arcomon veregettem hátba magam a gondolataimban : "Biersack fasza gyerek vagy".
Mikor megjött Rue kirángatott az ajtón és még elköszönni se volt esélyem.
Eltűnődve a gondolataimban sétáltam a vörös mellett. Mire visszaértem a fantáziavilágomból, azon kaptam magam hogy vehetek egy új cipőt, Rue és körülbelül egy fél üveg Jack Daniel's jóvoltából. Annyira nem bántam hogy ez történt mert volt már ilyen eset, és úgy készültem cipőügyben hogy ha baja esik se sajnáljam.
Cipőimet otthagyva az út szélén kaptam a kezembe Rue-t mint egy kibaszott jó testőr. Valahogy úgy éreztem hogy ez a kötelességem mint legjobb barát vagy valami olyasmi. Hazáig cipeltem megállás nélkül. Holnap biztos megkapja a méltó büntetését az izomláz miatt, azt garantálom. Átöltöztettem, befektettem az ágyba és mellé helyeztem magamat mint valami őrzőkutya. Csak néztem a plafont és simogattam a már alvó Rue haját. Már teljesen kijózanodtam és abban a pillanatban ahogy ráeszméltem hogy valami nem kerek összerándultam mit akit valaki álmában felébreszt. Mivel annyira elvoltam merülve abban hogy istenítsem magam a hőstettemért el is felejtettem hogy nem hárman jövünk. A picsába Biersack, otthagytad az új barátnődet!
Andy P.o.V
Ahogy beértünk, leültem az első hozzám legközelebb eső székre, és Rain mintha kötelessége lett volna leült mellém.
- Hát te mért nem mész és táncolsz a többiekkel?- kérdeztem tőle miközben belekortyoltam a hozzám legközelebb eső üdítőbe.
- Nem ismerek itt senkit. Valahogy nem megy. - válaszolta félrehúzott szájjal, mint akinek semmi kedve nincs a bulizáshoz.
- Megértelek. Mondanám hogy gyere velem de valahogy nekem sem megy. Túl sok mindekit ismerek. - mondtam neki nevetve.
- Megértelek. - vigyorgott vissza rám.- Te Andy.-fordította komolyra a szót.
- Igen? - kérdeztem vissza a tömeget pásztázva a szememmel hátha megtalálom Rue-t.
- Te szereted Rue-t nem? Látszik rajtad, és az is hogy fáj neked hogy ő ezt nem viszonozza.-
Még egy ideig néztem a tömeget, de nem azért mert nem hallottam, vagy nem akartam válaszolni, inkább csak azért mert nem tudtam.
- Most is őt keresed igaz? - bökött bele az oldalamba egyet jelezve hogy válaszokat akar.
- Ahj. Ennyire látszik? - sóhajtottam egy nagyot felé fordulva, amire csak mosolyogva bólogatott.
- Igazából nem értem őt. Több ezer lány az életét is oda adná csak hogy veled lehessen egy napig, vagy találkozhasson veled az életében egyszer, és ő, a legjobb barátod, a szerelmed, az az egyetlen lány aki helyében több ezer másik akar lenni, de pont ő nem viszonozza, és még csak nem is veszi észre. Érted több ezer lány?!- mondta kicsit a végére elhalkulva.
-Tudom és ez mintha tényleg a szívedből jött volna. - mosolyogtam rá, mert idáig ez volt a leghosszabb szöveg amit mondott. Ez olyan volt mintha nem a több ezer lányról beszélt volna hanem csak egyről, magáról.
- Egyébként ott van.-mutatott a szoba másik felébe-Egyedül ül. Menj oda hozzá, beszélj vele. Addig én elleszek itt. Talán megkeresem Cat-et. - tolta meg a hátam jelezvén hogy akár mehetnék is, ne csak bámuljam mint egy kétségbe esett hörcsög.
-Hát jolvan. Egyébként őt láttam. Ott van a konyhapultnál. Azthiszem éppen egy Jack Daniel's-es üveg a társasága. - felálltam és indultam volna Ruehoz mikor megláttam hogy a nagyképű imádott lovagja már beelőzött. Azzal a lendülettel vissza is huppantam a székemre.
- Na mivan már? Mért nem mész? - nézett rám értetlenül Rain. Csak morogtam egyet és oda se nézve mutattam Rue és Jayy felé. Nézte őket egy idegig aztán megszólalt -Fú. Hát sajnálom haver. Biztos nem jó érzés őket smárolni látni.- kortyol bele az italába együttérzően.
-Ne. Ne. Ne. Mivan? Smárolnak? Aznemlehet. Az előbb még...- forgolódtam oda vissza a páros és Rain között, de egyre nagyobb lett a tömeg előttünk mert beraktak egy olyan számot amit mindenki ismer és láthatólag nagyon szeret, és ezekután csak meredtem magam elé mint akit szíven szúrtak és éppen készül elvérezni. A sok "Miért"-et a fejembe csak egy lágy ajak forró csókja törte meg. Pillanatok múlva csak Rain zöld szemeit láttam magam előtt. Csak meredt szemekkel néztem rá.
-Rain. Ezt mégis mire véljem? Eddig alig szólsz hozzám, most meg megcsókolsz? - néztem rá kérdően bár annyira nem bántam ezt az egészet.
-Én...Én.. Sajnálom. Tényleg. Csak nem bírom nézni ahogy ennyire kivagy miatta. Én csak el akartam terelni a figyelmedet. Sajná.....- itt már nem engedtem tovább magyarázkodni és most én csókoltam meg. Nem kellett noszogatni, azonnal beszállt a játékba, és kezdetét vette percekig tartó szenvedélyes csókunk. Ajakinak boroskóla íze volt, ami valahogy illet ehhez az egészhez. Valahogy minden bánatomat és gondomat elfelejtettem ezalatt.
- Csodálatos vagy. Ugye tudod? -suttogtam a fülébe amire éreztem hogy elmosolyodott és megpusziltam a homlokát. - Rajongó barátnőm még úgyse volt. - vigyorogtam rá önelégült fejjel.
- Ki mondta hogy a barátnőd vagyok? - nézett rám ilyen "Bitch, Please" fejjel, amin mindketten elröhögtük magunkat. Ráhajtotta a fejét a vállamra és kéz-a-kézben ültünk és néztük a tömeget. Néha jókat röhögtünk egy-egy tánctehetségen vagy egy foreveralone-on. Egyre fülledtebb lett a levegő a kis térben és már én is éreztem hogy nem úgy érzem magam mint 10 perccel ezelőtt.
-Andy. Nem hoznál nekem egy kis vizet? Szörnyen rosszul érzem magamat. - nézett rám teljesen lesápadtan Rain.
- Persze. Egy pillanat és jövök. -azzal felálltam és a csap felé vettem az irányt. A felső konyhapolcról levettem egy poharat, amit egy lökés miatt ki is ejtettem a kezemből. Csak egy nagyon halk "Andy..." hangot hallottam elhaladni a fülem mellett és abban a pillanatban hosszú körmök által okozott fájdalmat éretzem a hátamon, amit egy puffanás követett.
-Mi az isten?- fordultam meg azonnal hogy tisztábban lássam a dolgokat. Egy lányt láttam a földön aki láthatólag nem mozdult.
-Úristen Cat! Mitörtént? - rázogattam a földön fekvő lányt. - Hallod Cat? Ébredj már!- felváltva pofozgattam és rázogattam de semmi reakció. Annyira erőt vettem magamon hogy felkaptam a hozzám legközelebb eső poharat, tele töltöttem jó hideg vízzel és ráöntöttem.
-Bazdmeg! - nyitotta ki a szemeit hirtelen Cat. - Biersack ez mégis mire volt jó? - rázta meg a haját Cat egy vizes kutyát meghazuttoló módon.
-Tisztában vagy azzal hogy elájultál? - kérdeztem tőle tök felháborodottan. Megmentem itt az életét és ennyi a hála. Biersack te is a jó szíved miatt fogsz egyszer meghalni.
-És? Akkor is felkeltem volna ha nem baszod össze a hajam azzal a vízzel. - nézett végig rajtam flegmán.
-Tudsz róla hogy berúgva még jobban utálatos picsa vagy?
-Heh. Köszönöm a bókot. - körözött maga előtt az újával, és azzal együtt ő is amibe látszólag beleszédült. Megelőzve azt hogy lerókázza a cipőmet felállítottam és kikísértem a wc-ig és azonnal lerogyott elé.
-Jayy fogd le a szobát. - nézett a semmibe, és közben majdnem sírva fakadt, de hogy miért nem tudom.
-Cat. Jayy nincs itt. - túrtam bele a hajamba.
-Akkor hívd ide te istenátka! - ordította felém mint egy 5 éves kislány a cukorkaboltba hogy "Azt a kibaszott csokit akarom. Most azonnal." Nekem se kellett több és elkezdtem futkorászni a tömeg között de sehol nem találtam őket. Felszaladtam a lépcsőn és ott is körülnéztem. De sehol senki egy lehetőség maradt. Jayy Von szobája! Ahogy átfutott ez a gondolat menet az agyamon be is rontottam azon az ajtón amit nem vészhelyzet esetén be se lépnék. Ahogy megláttam az egymást faló Rue&Jayy párost azonnal lesokkolódtam, és álltam ott mint aki karót nyelt, és tátogtam de semmi hang nem jött ki a számon. Szégyen de ez van, ha valami lesokkol, nem elfutok vagy valami. Megállok és nézek magam elé; ez olyan tipikus Andrew Dennis Biersack.
Rue megrázogatott egy kicsit és ezzel hamar meg lehet törni ezt az állapotomat. Elmagyaráztam nekik hogy mi történt Cat-tel. Leszaladtunk hozzá. Jayy el kezdte ápolgatni. Rue eldöntötte hogy haza kell mennünk és fel is szaladt a nadrágjáért. Addig az ajtófélfának támaszkodva gyújtottam rá egy szál cigire, elégedett mosollyal az arcomon veregettem hátba magam a gondolataimban : "Biersack fasza gyerek vagy".
Mikor megjött Rue kirángatott az ajtón és még elköszönni se volt esélyem.
Eltűnődve a gondolataimban sétáltam a vörös mellett. Mire visszaértem a fantáziavilágomból, azon kaptam magam hogy vehetek egy új cipőt, Rue és körülbelül egy fél üveg Jack Daniel's jóvoltából. Annyira nem bántam hogy ez történt mert volt már ilyen eset, és úgy készültem cipőügyben hogy ha baja esik se sajnáljam.
Cipőimet otthagyva az út szélén kaptam a kezembe Rue-t mint egy kibaszott jó testőr. Valahogy úgy éreztem hogy ez a kötelességem mint legjobb barát vagy valami olyasmi. Hazáig cipeltem megállás nélkül. Holnap biztos megkapja a méltó büntetését az izomláz miatt, azt garantálom. Átöltöztettem, befektettem az ágyba és mellé helyeztem magamat mint valami őrzőkutya. Csak néztem a plafont és simogattam a már alvó Rue haját. Már teljesen kijózanodtam és abban a pillanatban ahogy ráeszméltem hogy valami nem kerek összerándultam mit akit valaki álmában felébreszt. Mivel annyira elvoltam merülve abban hogy istenítsem magam a hőstettemért el is felejtettem hogy nem hárman jövünk. A picsába Biersack, otthagytad az új barátnődet!
2013. május 12., vasárnap
3. Chaos on the dance floor! (Part One.View One)
Rue P.o.V
Mikor odaértünk kikerekedett szemekkel néztem a rengeteg autót, ami Griffis ház előtt és környékén állt.
-Tiszta Project-X.. - dörmögött Andy mellettem.
-Na menjünk. - indult Cat megragadva a kezem. Rain és Andy mögöttünk jöttek, előbbi ijedten szemlélgette az embereket, utóbbi csak unott fejjel battyogott utána.
Mikor beléptünk az ajtón, egy hosszú pillanatra minden szem ránk szegeződött, aztán ismét mindenki a saját dolgával foglalkozott.
-Megyek, keresek valami piát. - mondta barátnőm és már el is tűnt mellőlem és Andyéket sem láttam sehol. Csak pár arcot véltem felismerni, de a többség idegen volt.Mindenki nagyon jól érezte magát, de én valamit hiányoltam. Párokba vesződve akaszkodtak egymáson az emberek, én meg egyedül, a sarokban. Talán megütött a pia, hogy ilyeneket gondolok már, de nem sikerült rájönnöm, Jayy mért nem veszi észre, hogy szeretem. Semmi egó, de összeillünk, csak ő nem látja.
És mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, a haját igazgatva, egy pohár vodka-naranccsal sétált felém. Makogott valamit, de nem értettem, ehhez már túl részegek voltunk. Nézegettük a beállt emberek táncnak nemigen nevezhető mozgását, és jót nevettünk, mikor egyszerre Monroe forró, energiaital ízű ajkait éreztem a sajátomon. A kezét a nyakamra tette, és lágyan, hosszasan megcsókolt. Eszeveszett érzés volt, jobb, mint eddig bármi. A nyelve vad táncot járt a számban, és az egyre forróbb bőrén megjelenő első izzadságcseppek édesen csillogva áztatták bőrét. Beletúrtam hosszú tincseibe, mire elégedett morgás szakadt ki belőle, és erőteljesen a falnak nyomta a hátam, és vadul, szenvedélyesen csapott le újra ajkaimra. Közben a kezeivel végig járta a testem, ami nagyon tetszett. Erre vártam régóta. Túl régóta.
Átkaroltam a nyakát, ő meg a combjaim alá nyúlva kapott ölbe, és felvitt a lépcsőn, be a szobájába. Lefektetett az ágyra, de mielőtt bármit is kezdett volna velem, lekapta a pólóját. Egy észveszejtő, féloldalas mosollyal az arcán mászott fölém, és ott folytatta, ahol abbahagytuk. Szinte letépte rólam a pólóm, ami nagyon tetszett.
Úgy kezdte rángatni a csípőjét, mintha csak ő lenne a gyengébbik nem képviselője, én meg halkan sóhajtoztam, ahogy meg-meg csókolt.
Elkezdtem kigombolni a fekete csőnadrágját, de nem tudtam összpontosítani, mert ketté állt a szemem az alkoholtól. Jayy rájött, mire készülök, és egy rántással...eltépte a gatyát. Pedig ezt egy hete vette. Abban a pillanatban iszonyat szexinek tűnt, hogy milyen erős és vad. Lekerült rólam is a gatya.
Jayy éppen a hasamat csókolgatta mikor megtörtént az amit a legkevésbé akartam hogy valaha is megtörténjen. Hangos ajtónyitódás, és becsapódott a szobába Andy.
- Azt a kurva élet. Ezt nem akartam látni.- állt sokkoltan az ágy előtt és nem jött ki több szó a száján csak meredten tátogott mint egy partra vetett hal. Gyorsan felvettem a földön heverő pólómat és oda futottam hozzá. Kicsit megrázogattam, aminek eredményeként egy kicsit magához tért.
-Ha már itt vagy kérlek mond el hogy mi történt.- néztem rá kicsit "most igazából utállak" nézéssel.
-Hát őőőőőő. Igazából csak annyit akartam mondani hogy...hogy Cat kicsit össze esett de megoldottuk a probléma azon részét, de most éppen a wc-vel köt szoros barátságot és Jayyt követeli. Eddig Jayy csak "Biersack most meghalsz" nézéssel figyelte a jelenetet, de mikor meghallotta hogy mi van Cat-tel mint egy apatigris ugrott le az ágyról és pillanatok alatt egy szál alsóba rohant le a földszintre hozzá, mi meg követtük.
Mikor odaértünk Cat öklendezett majd másodpercek alatt kiadta magából azt ami kikívánkozott.
-Óh bazdmeg. Mért nem állítottad le az ivással? - ordította Jayy Andynek de aztán visszatért ápoló üzemmódba és Cat haját fogta össze.
-Talán én vagyok a testvére? Te neked kellett volna mellette lenni ahelyett hogy a legjobb barátnőjével hancúrozol a szobádba. - kelt ki magából Andy. Én meg csak becsukott szemmel és összeszorított fogakkal vártam Cat reakcióját akiben most sem csalódtam.
-Mi a picsa van? Lehet hogy részeg vagyok de ezt fel tudom fogni. Szóval mi a faszról beszélsz köcsög? - ordította nyáladzva Cat két öklendezés között. - Mi az hogy Rue meg Jayy? Tudod te miről beszélsz ember?- kezdte el csapkodni Andy lábát miközben a másikkal a wckagylóba kapaszkodott.
- Cat. Igaza van. - térdeltem le elé hogy inkább engem üssön. - Jayy és én....-nem bírtam hogy folytatni mert igazából együtt nem vagyunk és még csak nem is történt semmi.
- Tán dugtatok? - kérdezte ilyen "Te most viccelsz velem" fejjel.
- Nem, hála Biersack Heronak nem. - mondta Jayy idézőjeleket mutatva az ujjaival mikor azt mondta hogy hála.
- Ohhh. Értem. Örök hálám Bőrszerkó. Gyere ide hagy öleljelek meg. - hívogatta Cat Andyt.
-Inkább kihagynám. De szívesen.- vigyorgott egyet, és a mondata végén valamilyen önelégült "ezt beszoptad hapsikám" feelinggel kacsintott Jayyre, amit kicsit furcsálltam.
-Na de mi nekünk szerintem mennünk kéne. Felmegyek a gatyámért várj meg itt.- szóltam Biersacknek aki bólitott egyet és nekitámaszkodott az ajtófélfának. Én felmentem Jayy szobájába és nézelődtem egy kicsit miközben húztam a nadrágom. Mivel előzőleg nem igen volt lehetőségem körülnézni most megtettem. A káosz és az üres energia italos dobozok között megláttam egy gyerekkori képet amin Cat épp egy puszi nyom Jayy arcára. Cat kb 5 éves lehettet. Nagyon aranyosak voltak. Még egy ideig elnézelődtem de aztán eszembe jutott hogy Andy lent vár rám. Leszaladtam elkaptam a kezét és kihúztam.
-Akkor mi most távozunk. További jó mulatást. - zártam be az ajtót.
Elindultunk az éjszakába sétálva. 10 méter után nem volt az igazi. Kicsit kóvályogtam, és a gyomrom a torkomba szökött a fulladt melegtől.
-Te Andy. Én... - és nem tudtam befejezni a mondatot mert telibe hánytam Andy cipőjét.
-A kurva isten...- ugrott arrább hirtelen Andy.- Kurva jó. Jössz egy új cipővel. - fordított az utca füvesebbik része felé és folytattam amit a cipőjén elkezdtem, és 10 percen keresztül a kisebb megszakításokon kívül be se fejeztem. Mikor Andy látta hogy kicsit jobban vagyok a kezébe vett és a cipőjét az út szélén hagyva kezdett el hazáig cipelni. Otthon még támogatta a wc-vel kötött barátságomat. Hajnali fél 3 körül segített átöltözni és befektetett az ágyba, és feküdt mellettem tettre készen ha baj van. Kicsit hozzábújtam és a mellkasán pillanatok alatt elaludtam. Ki más ő, ha nem az én megmentőm?
Reggel már nem találtam magam mellett, de tojásrántotta illat szökött be a nyitott ajtón keresztül. De mégis hiányzott valami a képből. De nem csak most, hanem már este is. Valamit kurvára ott felejtettünk. RAIN!
Mikor odaértünk kikerekedett szemekkel néztem a rengeteg autót, ami Griffis ház előtt és környékén állt.
-Tiszta Project-X.. - dörmögött Andy mellettem.
-Na menjünk. - indult Cat megragadva a kezem. Rain és Andy mögöttünk jöttek, előbbi ijedten szemlélgette az embereket, utóbbi csak unott fejjel battyogott utána.
Mikor beléptünk az ajtón, egy hosszú pillanatra minden szem ránk szegeződött, aztán ismét mindenki a saját dolgával foglalkozott.
-Megyek, keresek valami piát. - mondta barátnőm és már el is tűnt mellőlem és Andyéket sem láttam sehol. Csak pár arcot véltem felismerni, de a többség idegen volt.Mindenki nagyon jól érezte magát, de én valamit hiányoltam. Párokba vesződve akaszkodtak egymáson az emberek, én meg egyedül, a sarokban. Talán megütött a pia, hogy ilyeneket gondolok már, de nem sikerült rájönnöm, Jayy mért nem veszi észre, hogy szeretem. Semmi egó, de összeillünk, csak ő nem látja.
És mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, a haját igazgatva, egy pohár vodka-naranccsal sétált felém. Makogott valamit, de nem értettem, ehhez már túl részegek voltunk. Nézegettük a beállt emberek táncnak nemigen nevezhető mozgását, és jót nevettünk, mikor egyszerre Monroe forró, energiaital ízű ajkait éreztem a sajátomon. A kezét a nyakamra tette, és lágyan, hosszasan megcsókolt. Eszeveszett érzés volt, jobb, mint eddig bármi. A nyelve vad táncot járt a számban, és az egyre forróbb bőrén megjelenő első izzadságcseppek édesen csillogva áztatták bőrét. Beletúrtam hosszú tincseibe, mire elégedett morgás szakadt ki belőle, és erőteljesen a falnak nyomta a hátam, és vadul, szenvedélyesen csapott le újra ajkaimra. Közben a kezeivel végig járta a testem, ami nagyon tetszett. Erre vártam régóta. Túl régóta.
Átkaroltam a nyakát, ő meg a combjaim alá nyúlva kapott ölbe, és felvitt a lépcsőn, be a szobájába. Lefektetett az ágyra, de mielőtt bármit is kezdett volna velem, lekapta a pólóját. Egy észveszejtő, féloldalas mosollyal az arcán mászott fölém, és ott folytatta, ahol abbahagytuk. Szinte letépte rólam a pólóm, ami nagyon tetszett.
Úgy kezdte rángatni a csípőjét, mintha csak ő lenne a gyengébbik nem képviselője, én meg halkan sóhajtoztam, ahogy meg-meg csókolt.
Elkezdtem kigombolni a fekete csőnadrágját, de nem tudtam összpontosítani, mert ketté állt a szemem az alkoholtól. Jayy rájött, mire készülök, és egy rántással...eltépte a gatyát. Pedig ezt egy hete vette. Abban a pillanatban iszonyat szexinek tűnt, hogy milyen erős és vad. Lekerült rólam is a gatya.
Jayy éppen a hasamat csókolgatta mikor megtörtént az amit a legkevésbé akartam hogy valaha is megtörténjen. Hangos ajtónyitódás, és becsapódott a szobába Andy.
- Azt a kurva élet. Ezt nem akartam látni.- állt sokkoltan az ágy előtt és nem jött ki több szó a száján csak meredten tátogott mint egy partra vetett hal. Gyorsan felvettem a földön heverő pólómat és oda futottam hozzá. Kicsit megrázogattam, aminek eredményeként egy kicsit magához tért.
-Ha már itt vagy kérlek mond el hogy mi történt.- néztem rá kicsit "most igazából utállak" nézéssel.
-Hát őőőőőő. Igazából csak annyit akartam mondani hogy...hogy Cat kicsit össze esett de megoldottuk a probléma azon részét, de most éppen a wc-vel köt szoros barátságot és Jayyt követeli. Eddig Jayy csak "Biersack most meghalsz" nézéssel figyelte a jelenetet, de mikor meghallotta hogy mi van Cat-tel mint egy apatigris ugrott le az ágyról és pillanatok alatt egy szál alsóba rohant le a földszintre hozzá, mi meg követtük.
Mikor odaértünk Cat öklendezett majd másodpercek alatt kiadta magából azt ami kikívánkozott.
-Óh bazdmeg. Mért nem állítottad le az ivással? - ordította Jayy Andynek de aztán visszatért ápoló üzemmódba és Cat haját fogta össze.
-Talán én vagyok a testvére? Te neked kellett volna mellette lenni ahelyett hogy a legjobb barátnőjével hancúrozol a szobádba. - kelt ki magából Andy. Én meg csak becsukott szemmel és összeszorított fogakkal vártam Cat reakcióját akiben most sem csalódtam.
-Mi a picsa van? Lehet hogy részeg vagyok de ezt fel tudom fogni. Szóval mi a faszról beszélsz köcsög? - ordította nyáladzva Cat két öklendezés között. - Mi az hogy Rue meg Jayy? Tudod te miről beszélsz ember?- kezdte el csapkodni Andy lábát miközben a másikkal a wckagylóba kapaszkodott.
- Cat. Igaza van. - térdeltem le elé hogy inkább engem üssön. - Jayy és én....-nem bírtam hogy folytatni mert igazából együtt nem vagyunk és még csak nem is történt semmi.
- Tán dugtatok? - kérdezte ilyen "Te most viccelsz velem" fejjel.
- Nem, hála Biersack Heronak nem. - mondta Jayy idézőjeleket mutatva az ujjaival mikor azt mondta hogy hála.
- Ohhh. Értem. Örök hálám Bőrszerkó. Gyere ide hagy öleljelek meg. - hívogatta Cat Andyt.
-Inkább kihagynám. De szívesen.- vigyorgott egyet, és a mondata végén valamilyen önelégült "ezt beszoptad hapsikám" feelinggel kacsintott Jayyre, amit kicsit furcsálltam.
-Na de mi nekünk szerintem mennünk kéne. Felmegyek a gatyámért várj meg itt.- szóltam Biersacknek aki bólitott egyet és nekitámaszkodott az ajtófélfának. Én felmentem Jayy szobájába és nézelődtem egy kicsit miközben húztam a nadrágom. Mivel előzőleg nem igen volt lehetőségem körülnézni most megtettem. A káosz és az üres energia italos dobozok között megláttam egy gyerekkori képet amin Cat épp egy puszi nyom Jayy arcára. Cat kb 5 éves lehettet. Nagyon aranyosak voltak. Még egy ideig elnézelődtem de aztán eszembe jutott hogy Andy lent vár rám. Leszaladtam elkaptam a kezét és kihúztam.
-Akkor mi most távozunk. További jó mulatást. - zártam be az ajtót.
Elindultunk az éjszakába sétálva. 10 méter után nem volt az igazi. Kicsit kóvályogtam, és a gyomrom a torkomba szökött a fulladt melegtől.
-Te Andy. Én... - és nem tudtam befejezni a mondatot mert telibe hánytam Andy cipőjét.
-A kurva isten...- ugrott arrább hirtelen Andy.- Kurva jó. Jössz egy új cipővel. - fordított az utca füvesebbik része felé és folytattam amit a cipőjén elkezdtem, és 10 percen keresztül a kisebb megszakításokon kívül be se fejeztem. Mikor Andy látta hogy kicsit jobban vagyok a kezébe vett és a cipőjét az út szélén hagyva kezdett el hazáig cipelni. Otthon még támogatta a wc-vel kötött barátságomat. Hajnali fél 3 körül segített átöltözni és befektetett az ágyba, és feküdt mellettem tettre készen ha baj van. Kicsit hozzábújtam és a mellkasán pillanatok alatt elaludtam. Ki más ő, ha nem az én megmentőm?
Reggel már nem találtam magam mellett, de tojásrántotta illat szökött be a nyitott ajtón keresztül. De mégis hiányzott valami a képből. De nem csak most, hanem már este is. Valamit kurvára ott felejtettünk. RAIN!
2013. május 8., szerda
2. Cute Silence.
Andy P.o.V
-Andy! - szólt a hátam mögül egy álomos gyenge hang.
-Te mégse alszol? - próbáltam minnél nyugisabban válaszolni neki egy gyengébb szívroham után.
-Elhitted hogy alszom mi? Nem akarsz megnézni velem egy filmet? - kérdezte miközben odacsoszogott hozzám és átölelt.
- Te vágod hogy hajnali fél 1 van? Nem kell suliba menned holnap? -kócoltam össze egy kicsit a haját vigyorogva.
- Péntek van. Melyik dimenzióba járkáltál bogyóka? És kit érdekel, hogy hányóra ha a legjobb barátommal akarok megnézni valamit? - nézett rám tök értetlenül.
- És mit akarsz megnézni? Már az összes filmünket láttuk minimum 3x-or.
- Batman és a Sötét Lovag? - kérdezte kiskutyaszemekkel.
- Irány a nappali! - mutattam fel a mutatóujjam.
Beraktuk a filmet, raktam egy tálba csipszet meg popcornt és odaültem Rue mellé. Betakaróztunk egy pléddel. Körülbelül 30 perce mehetett a film, de egyszer csak azon kaptam magam hogy Rue mint egy krumpliszsák, beledőlt az ölembe és valamit motyogott álmában. Csodálva néztem, ahogy alszik, néha néha belesimítottam a hajába. Olyan jó lenne tudni hogy miről álmodik. Én még végignéztem a filmet, de mivel nem akartam megmozdulni nehogy Rue felébredjen, nem kockáztattam meg a távirányítóért nyúlást, ezért minden bekapcsolva maradt, de nem igazán zavart. Még vetettem 2 utolsó elalvás előtti pillantást a még mindig az ölemben mozdulatlanul alvó vöröskére, és én is bealudtam.
Reggel egy elnyújtott "Awhh" hangra ébredtem, egy elkészült képet jelentő hanggal párosítva. Lassan nyitogattam a szemem és megláttam egy éppen vihorászó, "Ezt kirakjuk Instagramra" mondatot hallató Caithryn Griffis & Ashley Purdy párost.
-Mi a ....? Hány óra van? - érdeklődtem tőlük, még mindig kómásan.
-Hosszú volt az éjszaka mi?- húzogatta meg Ashley perverzen a szemöldökét. - Egyébként kicsit több mint dél.
Lenéztem az ölembe és Rue azóta is olyan békésen egy helybe feküdt mint este. Mostmár értem hova a gyanakvás.
-Semmi olyasmi nem történt mint amit a mocskos fantáziádban kombináltál. Még mindig csak barátok vagyuk. - néztem szúrós szemekkel Ashleyre.- Egyébként Cat. Mizu van veletek? Rég nem hallottam felőled.
-Hát semmise. - válaszolt tök kifejezéstelenül, és leguggolt Ruehoz. Megbökdöste a homlokát párszor, amire persze felkelt.
-Mi a.....? Hány óra van?- csapott a kezére egyet a furcsa kinézetű tizenévesnek, és lemászott a kanapéról.
-Fél 1 cicu. - válaszolt Cat és hozzá méltóan vigyorgott.- Egyébkéééééééént. Ma tartunk este egy bulit a köcsögebbik Griffissel nálunk. Meg vagytok hívva. Jobban mondva ha nem jöttök, erőszakkal hurcoluk titeket oda. - egy "Tudjátok hogy így lesz" vigyort küldve ránk.
-Simán. Úgy is rég buliztunk együtt.- kontrázott rá röktön Rue. Persze. Még is mért mondana nemet ha ott lesz a "Köcsögebbik Griffis".
-Na, akkor szedjed össze magadat, mert a kevésbé köcsög Griffissel meg a Bőrszerkóval, vásárolni jössz. Bőrszerkó. Az első mondat rád is vonatkozik. Igyekezni. - mutogatott el egy "te és te most felálltok és felmentek az emeletre" képsort a mutatóujjával.
- Esküszöm már félek neked ellent mondani. Hitelrina.- nézett rá tátott szájjal Rue aztán mindketten felálltunk és elindultunk felfelé. 15 perc alatt rendbeszedtem magam. Igazából nem értettem hogy nekem mért kell velük mennem de ha Rue-t kell megnézni különféle rucikban állok elébe,és másrészről én félek annyira ettől a csajtól hogy ne mondjak neki ellent.
- Indulhatunk.- álltam meg előtte.
-Úgy van.- loholt le a lépcsőn a vörös.
- Én is igy gondoltam. - vigyorgott megint Caithryn.
20 perc mulva ott is voltunk a plázában és a lányok bevágódtak az első HotTopic boltba. Perceken keresztül válogattak a ruhák és kiegészítők között én ki be járkáltam, néha megnéztem hogy mit próbáltak fel. Odarohant pár rajongó hogy "Te....te...teeee. Te komolyan Andy Biersack vagy?" és letapiztak hogy elhiggyék hogy igazi vagyok és kiosztottam pár aláírást nekik. Egyetlen egy rajongó jött oda tök nyugodtan és nem majd nem elájulva attól hogy életnagyságban lát.
-Szia Andy.- mosolygott rám. Gyönyörű mosolya volt.- Csak azt szeretném kérdezni hogy nem dedikálnád-e ezt a cd-t amit most vettem?
-Szia. De persze.- aláfirkantottam volna de neki névreszólóan akartam írni ezért meg megkérdeztem a nevét.- Mi a neved?
- Rain Black. - mosolygott még mindig olyan szelíden mint eddig.- oda írtam neki hogy "Sok szeretettel Rain Black-nek Andy Biersacktől <3" és még egy ölelést is kapott.
- Nagyon köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem. Hálás vagyok. -most valami fájdalmat láttam a mosolya mögött.
- Valami baj van?- kérdeztem tőle miközben ő az aláírást bámulta.
- Semmi.- besülyesztette a CD-t táskájába és lejjeb húzta a pulcsija ujját. Ismerem az ilyen mozdulatot, nekem sem kellet több, felhúztam a pulcsija ujjait, és megláttam a fáslikat a csuklója és az egész keze közül.
- Úristen. - szorítottam magamhoz. - Ugye tudod hogy ezt mégegyszer nem teheted magaddal amíg az én zenémet hallgatod. Soha többet. Ígérd meg. Kérlek....
Nem válaszolt de a mostani mosolya őszinte volt. Nekem ennél több nem kell.
- Hmmm. Van időd? - kérdeztem tőle, lehetőleg úgy hogy ha nincs is maradjon. Csak bólógatott rá. Nem igazán beszédes fajta, azt hiszem .
-Akkor akár itt is maradhatnál velünk, éppen vásárolgatunk, mert este lesz egy buli. Rue és Cat tök jó fejek, biztos ki jössz majd velük. - vigyorogtam rá, és odatartottam a kezem mint egy úriember hogy akár indulhatunk is. Elpirulva belekarolt majd visszasétáltunk a HotTopic üzletbe.
- Ó te köcsög állat. Hogy hogy csak így egy szó nélkül itt hagysz minket?- nézett farkasszemet velem az új ruhákkal felszerelkezett Rue.
Adtam egy puszit a homlokára és halkan közöltem vele hogy "Sajnálom".- Ő itt Rain Black. Most találkoztam vele..- toltam magam elé a félénk Rain-t.
- Ohh. - méregette körbe Rue az új ismerősömet, majd kinyújtotta a kezét mosolyogva felé.- Rue Shadows vagyok. Andy barátnője.
- Mármint a legjobb barátnője. - javítottam ki gyorsan mielőtt bárki is félreérti.
- Ja. Igen.Úgy értettem bocsi. - legyintett egyet.
- Asszony. Felrángattad már a sonkáidra azt a nacit? - ordított a levegőbe Rue, de én tudtam hogy Catnek szólt.
- Aha. Mingyárt mutatom. És amúgy meg, héjj!- hallottuk az egyik próbafülkéből.- Tádááá.- slasszézott ki egy szegecsekkel kirakott bőrnaciban Cat.
-Na Bőrszerkó, jó a bőrszerkóm? - húzogatta meg a szemöldökét rám nézve.
-Hahaha. De egyénként igen. Jól áll, szerintem vedd meg.- kacsintottam rá. - Szerinted Rain?- kérdeztem az árnyékomat.
- Csini. - hallatszott félig a hátam mögül a válasz.
- Te Andy.... Mi van a kis barátnőddel? Ennyire ilyesztőek vagyunk vagy mi az isten?!- kémlelte Raint, humoristánk.
- Inkább hagyjátok. De remélem a buliba eljöhet. Ott biztosan feloldódik majd egy kicsit.
- Ó azt garantáljuk. - mosolygott mindkettő gonoszan. Láttam hogy most éppen az jár a fejükben hogy "Muhahahahaaaa".
-Na fizzessetek és menjünk.- utasítottam őket. Én csak vártam és szemeztem Rainnel, amitől eléggé zavarba jött, a végén rávigyorogtam mikor végre itthagyták a kissebb vagyont a ruhákért.
Hazamentünk, én leültem twitterezni meg egyebek, addig a csajok készülődtek, Raint is a szárnyik alá vették furcsa módon.
Kb 2 óra múlva el is készültek és mentünk is.
De bár ne mentünk volna.....
-Andy! - szólt a hátam mögül egy álomos gyenge hang.
-Te mégse alszol? - próbáltam minnél nyugisabban válaszolni neki egy gyengébb szívroham után.
-Elhitted hogy alszom mi? Nem akarsz megnézni velem egy filmet? - kérdezte miközben odacsoszogott hozzám és átölelt.
- Te vágod hogy hajnali fél 1 van? Nem kell suliba menned holnap? -kócoltam össze egy kicsit a haját vigyorogva.
- Péntek van. Melyik dimenzióba járkáltál bogyóka? És kit érdekel, hogy hányóra ha a legjobb barátommal akarok megnézni valamit? - nézett rám tök értetlenül.
- És mit akarsz megnézni? Már az összes filmünket láttuk minimum 3x-or.
- Batman és a Sötét Lovag? - kérdezte kiskutyaszemekkel.
- Irány a nappali! - mutattam fel a mutatóujjam.
Beraktuk a filmet, raktam egy tálba csipszet meg popcornt és odaültem Rue mellé. Betakaróztunk egy pléddel. Körülbelül 30 perce mehetett a film, de egyszer csak azon kaptam magam hogy Rue mint egy krumpliszsák, beledőlt az ölembe és valamit motyogott álmában. Csodálva néztem, ahogy alszik, néha néha belesimítottam a hajába. Olyan jó lenne tudni hogy miről álmodik. Én még végignéztem a filmet, de mivel nem akartam megmozdulni nehogy Rue felébredjen, nem kockáztattam meg a távirányítóért nyúlást, ezért minden bekapcsolva maradt, de nem igazán zavart. Még vetettem 2 utolsó elalvás előtti pillantást a még mindig az ölemben mozdulatlanul alvó vöröskére, és én is bealudtam.
Reggel egy elnyújtott "Awhh" hangra ébredtem, egy elkészült képet jelentő hanggal párosítva. Lassan nyitogattam a szemem és megláttam egy éppen vihorászó, "Ezt kirakjuk Instagramra" mondatot hallató Caithryn Griffis & Ashley Purdy párost.
-Mi a ....? Hány óra van? - érdeklődtem tőlük, még mindig kómásan.
-Hosszú volt az éjszaka mi?- húzogatta meg Ashley perverzen a szemöldökét. - Egyébként kicsit több mint dél.
Lenéztem az ölembe és Rue azóta is olyan békésen egy helybe feküdt mint este. Mostmár értem hova a gyanakvás.
-Semmi olyasmi nem történt mint amit a mocskos fantáziádban kombináltál. Még mindig csak barátok vagyuk. - néztem szúrós szemekkel Ashleyre.- Egyébként Cat. Mizu van veletek? Rég nem hallottam felőled.
-Hát semmise. - válaszolt tök kifejezéstelenül, és leguggolt Ruehoz. Megbökdöste a homlokát párszor, amire persze felkelt.
-Mi a.....? Hány óra van?- csapott a kezére egyet a furcsa kinézetű tizenévesnek, és lemászott a kanapéról.
-Fél 1 cicu. - válaszolt Cat és hozzá méltóan vigyorgott.- Egyébkéééééééént. Ma tartunk este egy bulit a köcsögebbik Griffissel nálunk. Meg vagytok hívva. Jobban mondva ha nem jöttök, erőszakkal hurcoluk titeket oda. - egy "Tudjátok hogy így lesz" vigyort küldve ránk.
-Simán. Úgy is rég buliztunk együtt.- kontrázott rá röktön Rue. Persze. Még is mért mondana nemet ha ott lesz a "Köcsögebbik Griffis".
-Na, akkor szedjed össze magadat, mert a kevésbé köcsög Griffissel meg a Bőrszerkóval, vásárolni jössz. Bőrszerkó. Az első mondat rád is vonatkozik. Igyekezni. - mutogatott el egy "te és te most felálltok és felmentek az emeletre" képsort a mutatóujjával.
- Esküszöm már félek neked ellent mondani. Hitelrina.- nézett rá tátott szájjal Rue aztán mindketten felálltunk és elindultunk felfelé. 15 perc alatt rendbeszedtem magam. Igazából nem értettem hogy nekem mért kell velük mennem de ha Rue-t kell megnézni különféle rucikban állok elébe,és másrészről én félek annyira ettől a csajtól hogy ne mondjak neki ellent.
- Indulhatunk.- álltam meg előtte.
-Úgy van.- loholt le a lépcsőn a vörös.
- Én is igy gondoltam. - vigyorgott megint Caithryn.
20 perc mulva ott is voltunk a plázában és a lányok bevágódtak az első HotTopic boltba. Perceken keresztül válogattak a ruhák és kiegészítők között én ki be járkáltam, néha megnéztem hogy mit próbáltak fel. Odarohant pár rajongó hogy "Te....te...teeee. Te komolyan Andy Biersack vagy?" és letapiztak hogy elhiggyék hogy igazi vagyok és kiosztottam pár aláírást nekik. Egyetlen egy rajongó jött oda tök nyugodtan és nem majd nem elájulva attól hogy életnagyságban lát.
-Szia Andy.- mosolygott rám. Gyönyörű mosolya volt.- Csak azt szeretném kérdezni hogy nem dedikálnád-e ezt a cd-t amit most vettem?
-Szia. De persze.- aláfirkantottam volna de neki névreszólóan akartam írni ezért meg megkérdeztem a nevét.- Mi a neved?
- Rain Black. - mosolygott még mindig olyan szelíden mint eddig.- oda írtam neki hogy "Sok szeretettel Rain Black-nek Andy Biersacktől <3" és még egy ölelést is kapott.
- Nagyon köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem. Hálás vagyok. -most valami fájdalmat láttam a mosolya mögött.
- Valami baj van?- kérdeztem tőle miközben ő az aláírást bámulta.
- Semmi.- besülyesztette a CD-t táskájába és lejjeb húzta a pulcsija ujját. Ismerem az ilyen mozdulatot, nekem sem kellet több, felhúztam a pulcsija ujjait, és megláttam a fáslikat a csuklója és az egész keze közül.
- Úristen. - szorítottam magamhoz. - Ugye tudod hogy ezt mégegyszer nem teheted magaddal amíg az én zenémet hallgatod. Soha többet. Ígérd meg. Kérlek....
Nem válaszolt de a mostani mosolya őszinte volt. Nekem ennél több nem kell.
- Hmmm. Van időd? - kérdeztem tőle, lehetőleg úgy hogy ha nincs is maradjon. Csak bólógatott rá. Nem igazán beszédes fajta, azt hiszem .
-Akkor akár itt is maradhatnál velünk, éppen vásárolgatunk, mert este lesz egy buli. Rue és Cat tök jó fejek, biztos ki jössz majd velük. - vigyorogtam rá, és odatartottam a kezem mint egy úriember hogy akár indulhatunk is. Elpirulva belekarolt majd visszasétáltunk a HotTopic üzletbe.
- Ó te köcsög állat. Hogy hogy csak így egy szó nélkül itt hagysz minket?- nézett farkasszemet velem az új ruhákkal felszerelkezett Rue.
Adtam egy puszit a homlokára és halkan közöltem vele hogy "Sajnálom".- Ő itt Rain Black. Most találkoztam vele..- toltam magam elé a félénk Rain-t.
- Ohh. - méregette körbe Rue az új ismerősömet, majd kinyújtotta a kezét mosolyogva felé.- Rue Shadows vagyok. Andy barátnője.
- Mármint a legjobb barátnője. - javítottam ki gyorsan mielőtt bárki is félreérti.
- Ja. Igen.Úgy értettem bocsi. - legyintett egyet.
- Asszony. Felrángattad már a sonkáidra azt a nacit? - ordított a levegőbe Rue, de én tudtam hogy Catnek szólt.
- Aha. Mingyárt mutatom. És amúgy meg, héjj!- hallottuk az egyik próbafülkéből.- Tádááá.- slasszézott ki egy szegecsekkel kirakott bőrnaciban Cat.
-Na Bőrszerkó, jó a bőrszerkóm? - húzogatta meg a szemöldökét rám nézve.
-Hahaha. De egyénként igen. Jól áll, szerintem vedd meg.- kacsintottam rá. - Szerinted Rain?- kérdeztem az árnyékomat.
- Csini. - hallatszott félig a hátam mögül a válasz.
- Te Andy.... Mi van a kis barátnőddel? Ennyire ilyesztőek vagyunk vagy mi az isten?!- kémlelte Raint, humoristánk.
- Inkább hagyjátok. De remélem a buliba eljöhet. Ott biztosan feloldódik majd egy kicsit.
- Ó azt garantáljuk. - mosolygott mindkettő gonoszan. Láttam hogy most éppen az jár a fejükben hogy "Muhahahahaaaa".
-Na fizzessetek és menjünk.- utasítottam őket. Én csak vártam és szemeztem Rainnel, amitől eléggé zavarba jött, a végén rávigyorogtam mikor végre itthagyták a kissebb vagyont a ruhákért.
Hazamentünk, én leültem twitterezni meg egyebek, addig a csajok készülődtek, Raint is a szárnyik alá vették furcsa módon.
Kb 2 óra múlva el is készültek és mentünk is.
De bár ne mentünk volna.....
2013. május 4., szombat
1. All i need is you.
Rue P.o.V
-Hazudsz.-bokszoltam bele legjobb barátom vállába.-Ez egyáltalán nem így volt kikérem magamnak. -néztem Andyre sértődötten.
-Oh dehogy is nem. Le se tagadhattad hogy őt bámulod. Rue szerelmeeees. Rue szerelmeeees. -kezdett el szaladni tengerparti homokban.
- Ne menekülj! Úgy sincs esélyed! Most megfizetsz! - mikor utolértem, ráugrottam a hátára aminek következményeként előre borult én meg rá, elkezdtem csikizni, már az életéért könyörgött, de amint engedtem egy kicsit rajta, maga alá fordított és lefogta a kezeim. - tudod hogy ezt utálom. - kiséreltem meg egy kiszabadulást a szorításából.
- Ha nem csikizel többet elengedlek, oké? - csak kiskutya szemekkel bólogattam rá , és elengedett.
- Cat tudja már? - nézett rám miközben a csillagokat kémleltem az égen.
- Nem, ki is akadna. Erről csak te tudsz és örülnék ha ez igy is maradna. - rámosolyogtam és felálltam. - Na de menjünk be, nem mindenki rocksztár, valakinek suliba is kell járnia.
- Jolvan. Menj csak. Én még maradok egy kicsit.
- Jó éjt Andy. - öleltem magamhoz, de csak egy mosoly volt a válasz.
És hogy ki is az a Rue, kibe szerelmes, és mért szivatja ezzel a legjobb barátja azt elmondom nektek.
Rue én vagyok. Teljes nevemen, Rue Shadows. 19 éves elsőéves egyetemista állatorvos szakon San Diegoban, ráadásul reménytelenül szerelmes. És hogy kibe? Nem, nem a legjobb barátomba, mint szokás, hanem a legjobb barátnőm tesójába, akit a világ csak Jayy Von Monroe-nak ismer. Caithryn Griffis kiskorom óta a legjobb barátnőm, és ha ez még nem elég irigyelni való akkor hozzáteszem, hogy az a bizonyos legjobb barát, Andrew Dennis Biersack. Tökéletesebb életét nem is álmodhatnék magamnak. A tengerparton lakom Andyvel és Ashleyvel és CCvel. Szabadidőmben dalokat írok, zenét szerzek, akár magamnak, akár más zenekarnak, amiért ráadásul pénzt is kapok. Mondom, tökéletesebb életem nem is lehetne, de hátrányai is megvannak, amit biztosan nem irigyelnétek.
Andy P.o.V
Miután Rue bement, csak csendben sétáltam, néha néha idegesen, de legfőképpen csalódottan belerúgtam a homokba. Csak rajta járt az eszem és azon hogy sosem lesz több mint barátság. "Mi van meg Jayyben, ami bennem nincs? Én mért nem vagyok jó neki? A lányok mért nem veszik észre ha valaki tiszta szívből szereti őket?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések szállták meg az agyam, és minden egyes megválaszolatlan kérdés tört rajtam egyet. Belerajzoltam a homokba hogy: A+R♥. Percekig néztem, majd eloszlattam, mint azt az álmot hogy valaha vele leszek. Néztem még egy darabig a csillagokat, de jobbnak tartottam ha bemegyek mert kezdett lehűlni a levegő, rövidnadrágba és egy ujjatlan pólóba, nem volt már annyira jó idő.
Felcsoszogtam az emeletre. Meglepődve észleltem hogy Rue ajtaja nyitva van. Nem szoktam ilyet csinálni, de bekukucskáltam rajta. Halkan szuszogott, gyönyörű vörös haja beborította az arcát. Smink nélkül még szebb. Akaratlanul is elmosolyodtam, és a lehető leghalkabban zártam be az ajtót. Kifordultam a folyosóra és a szobám felé vettem az irányt, de egy hang a hátam mögül megállított.
-Hazudsz.-bokszoltam bele legjobb barátom vállába.-Ez egyáltalán nem így volt kikérem magamnak. -néztem Andyre sértődötten.
-Oh dehogy is nem. Le se tagadhattad hogy őt bámulod. Rue szerelmeeees. Rue szerelmeeees. -kezdett el szaladni tengerparti homokban.
- Ne menekülj! Úgy sincs esélyed! Most megfizetsz! - mikor utolértem, ráugrottam a hátára aminek következményeként előre borult én meg rá, elkezdtem csikizni, már az életéért könyörgött, de amint engedtem egy kicsit rajta, maga alá fordított és lefogta a kezeim. - tudod hogy ezt utálom. - kiséreltem meg egy kiszabadulást a szorításából.
- Ha nem csikizel többet elengedlek, oké? - csak kiskutya szemekkel bólogattam rá , és elengedett.
- Cat tudja már? - nézett rám miközben a csillagokat kémleltem az égen.
- Nem, ki is akadna. Erről csak te tudsz és örülnék ha ez igy is maradna. - rámosolyogtam és felálltam. - Na de menjünk be, nem mindenki rocksztár, valakinek suliba is kell járnia.
- Jolvan. Menj csak. Én még maradok egy kicsit.
- Jó éjt Andy. - öleltem magamhoz, de csak egy mosoly volt a válasz.
És hogy ki is az a Rue, kibe szerelmes, és mért szivatja ezzel a legjobb barátja azt elmondom nektek.
Rue én vagyok. Teljes nevemen, Rue Shadows. 19 éves elsőéves egyetemista állatorvos szakon San Diegoban, ráadásul reménytelenül szerelmes. És hogy kibe? Nem, nem a legjobb barátomba, mint szokás, hanem a legjobb barátnőm tesójába, akit a világ csak Jayy Von Monroe-nak ismer. Caithryn Griffis kiskorom óta a legjobb barátnőm, és ha ez még nem elég irigyelni való akkor hozzáteszem, hogy az a bizonyos legjobb barát, Andrew Dennis Biersack. Tökéletesebb életét nem is álmodhatnék magamnak. A tengerparton lakom Andyvel és Ashleyvel és CCvel. Szabadidőmben dalokat írok, zenét szerzek, akár magamnak, akár más zenekarnak, amiért ráadásul pénzt is kapok. Mondom, tökéletesebb életem nem is lehetne, de hátrányai is megvannak, amit biztosan nem irigyelnétek.
Andy P.o.V
Miután Rue bement, csak csendben sétáltam, néha néha idegesen, de legfőképpen csalódottan belerúgtam a homokba. Csak rajta járt az eszem és azon hogy sosem lesz több mint barátság. "Mi van meg Jayyben, ami bennem nincs? Én mért nem vagyok jó neki? A lányok mért nem veszik észre ha valaki tiszta szívből szereti őket?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések szállták meg az agyam, és minden egyes megválaszolatlan kérdés tört rajtam egyet. Belerajzoltam a homokba hogy: A+R♥. Percekig néztem, majd eloszlattam, mint azt az álmot hogy valaha vele leszek. Néztem még egy darabig a csillagokat, de jobbnak tartottam ha bemegyek mert kezdett lehűlni a levegő, rövidnadrágba és egy ujjatlan pólóba, nem volt már annyira jó idő.
Felcsoszogtam az emeletre. Meglepődve észleltem hogy Rue ajtaja nyitva van. Nem szoktam ilyet csinálni, de bekukucskáltam rajta. Halkan szuszogott, gyönyörű vörös haja beborította az arcát. Smink nélkül még szebb. Akaratlanul is elmosolyodtam, és a lehető leghalkabban zártam be az ajtót. Kifordultam a folyosóra és a szobám felé vettem az irányt, de egy hang a hátam mögül megállított.
Szereplők.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)