-Ez meg mi a f... -morgom az orrom alatt, mikor a homlokomra csapok a szó befejezése előtt. Hát persze! Ezek az első barátnőm cuccai. Ez... ez a kettő, ezt mind tőlem kapta. A pulcsit akkor, mikor tizenhat évesen, elvittem az első randinkra, az ősz vége felé. Hideg volt, mi meg rövid ujjúban flangáltunk az avaros butiksorok között. Vettem neki egy forrócsokit, de nem volt elég. Bementünk egy ruhaboltba. Nem sok szarozás után ezt is kifizettem neki. A táska pedig az enyém volt. Mikor nálunk aludt (sokadszorra), akkor adtam neki. Meglátta, és elszenvedte, hogy ő is ilyesmit szeretne. Én pedig játszottam a nagylelkű lovagot... De mégis.. Hogyan kerülnek ezek ide?! A szobámba?! Amúgy ezeket az infókat úgy egy perc alatt rendeztem a fejemben, majd a tekintetem, az ágy szélén kuksoló lányra szegeződött.
-Brit, szabad megérdeklődnöm, hogy... mit is keresel itt? -próbáltam megtudakolni finoman, hogy most mi van. Brittany csak pislogott az udvariatlan hangnememen, aztán kinyitotta a száját. Majd becsukta. Megáll az eszem.. Válaszolni luxus?!
-An..Andy. Én, én, én csak... -kezdte. Mindig is dadogott. Szörnyen idegesítő tulajdonsága ez.. -Régen láttalak. Be..Beszélgethetnénk, nem?
-Hogy mi, dumálni? -nevetek föl. -Már bocs.. Emlékszel arra a bizonyos napra, mikor ott hagytál engem, mert a fiúcskád, akivel végig csaltál, kiköltözött németbe? Mikor a szemembe mondtad, hogy csak a pénzem kellett belőlem, és vele mész?! Nem?! Nem rémlik?! Pedig én emlékszem rá... Nincs mit mondanom neked... -fakadok ki neki. Erre az arcán megrándul pár izom, majd zavartam feláll. Az egész lány olyan mesterkélt, mű.
-Kezdjük újra! -nyögi ki egy kínosan hosszúra nyúlt csend után. Köpni-nyelni nem tudok. Mi az, hogy kezdjük újra?! Ő dobott el magától, és most újra kellenék? Haha, de jó vicc volt..
-Nekem barátnőm van... -mondom halkan. Egyszerűen nincsen szívem megbántani.
-Barátnőd? Mé..mégis ki? -néz zavartan. Mielőtt még válaszolhatnék, a hátam mögött kivágódik az ajtó, és Rain hulla fáradt tekintete fogad. Pont jókor. Hogy nyomatékot adjak annak, hogy igen, ő lenne az, a karjaimba zárom a zombilányt, és gyengéden megcsókolom.
-Te mégis mit gondolsz Biersack? Még is mit?! Tegnap ott hagysz egy tök ismeretlen társaságba, úgy hogy még csak el sem köszönsz, vagy valamit mondasz hogy miért mész el. Egyszerűen csak otthagysz, hozzáteszem Cat szobájába kellett aludnom. A FÖLDÖN! Most meg jövök, hogy elküldjelek a halál faszára, te meg megcsókolsz, mintha semmi sem történt volna. Megőrülök tőled, ember. - fakad ki magából Rain, eközben a kezeivel össze-vissza felháborodottan hadonászik.
-I..Igazán aranyos barátnőd van Andy. Egy igazi vadmacska.- kezd el röhögni a hátam mögött Brittany.
-Na, és még más csajokat is tartasz a szobádban. Szépen vagyunk.- néz el oldalra egy pillanatra sértődötten Rain. -Várj...Mivan? Ki ez a csaj? - fordul meg, tágra nyílt szemekkel.
-An..Andy volt barátnője vagyok.Brit..Brittany Meyer.De gon..gondolom Andy már mesélt rólam. Elég sokáig voltunk együtt.- nyújtja a kezét Rain felé, aki csak szomorú és haraggal teli szemekkel bámul rá egy ideig, aztán rám.
-Nem valójában még nem mesélt rólad, mivel már nem vagyok a barátnője, és nem is voltam. Szóval, bocsánat ha megzavartam valamit. De tényleg. Szia Brittany, örülök hogy megismerhettelek....Andy. - nekem csak bólint egy erőltetett mosollyal az arcán és kiszalad a szobából. Esélyem sem volt utána szólni, vagy elmagyarázni neki bármit is, mert kicsit le sokkot ez a mondata. Mikor észbe kapok hogy, mi van, és utánaszaladok már nem látok sehol senkit. Se a lakásban, se az utcán. Pillanatok alatt eltűnt. Csalódottan ülök vissza a bejárati ajtó lépcsőjére, és az arcom a tenyerembe temetem. Percek múlva puha hajtömeg kezdi csikizni a nyakamat, és tökéletes hosszú kezek ölelik át a felső testem.
-Sz..Szóval mégsincs barátnőd. - suttogja a fülembe Brit.
-Tudod most nincs hangulatom hozzád. Inkább menj innen. Nem akarlak többet látni. Már akkor se akartalak mikor elhagytál. Nem érdekel hogy miért, jöttél és hogy most hova mész de menj el. Mert én igen is szeretem Raint, és nem fogom elveszíteni miattad -szedem le magamról a kezeit.
-Jólv...Jólvan Andy. Most elmegyek, de hidd el fogod még kérni hogy jöjjek vissza.- húzza végig a hátamon hegyes műkörmét, amibe teljesen bele borzongom. Egy részről mindig is ijesztőnek találtam ezt a nőt. Nem is törődve azzal amit mondott, tovább bámulom magam előtt a földet, miközben hallom hogy lassan távolodik. Még percek múlva is azon gondolkodom hogy mégis hogyan fogom megtalálni Raint mivel sosem említette hogy merre lakik.
-Ezt most komolyan mondtad?
~folytkövsajnálom~
NDA:
Brittany Meyer :
