5. The lovely and the Beast

Andy P.o.V

Idegességemben nem igazán tudtam elaludni, egész este kattogott az agyam. Eszembe jutott az a fergeteges csók Rain-nel, eszembe jutott, mikor Cat elájult, és amiket éreztem, mikor megláttam Jayy-t Rue-val.Nagyot nyeltem az emlék felbukkanásával, és reflexből az édesen szuszogó Rue felé néztem, aki éppen akkor kezdett álmában éledezni, vagyis kezét átvetette a mellkasom felett, majd mint egy buldózer, végig hempergett rajtam. Halkan nevetve magamhoz szorítottam, és óvatos puszit nyomtam a homlokára, majd kikászálódtam a hívogató ágyból. Idegesen túrtam bele a hajamba, miközben a gatyámat rángattam magamra. Gondolkodás nélkül mélyesztettem a zsebembe a Marlboro Gold-omat, és szabályosan menekültem ki a házból. Halkan pattant a zár, mire megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem, és céltalan bóklászásba kezdtem az utcán. Körülnéztem és pillanatnyilag nem volt senki a közelembe aminek most kifejezetten örültem. Szükségem van egy kis magányra, hogy el tudjam dönteni hogy mégis mit akarok. Lesétáltam a partra hogy kicsit összeszedjem a gondolataimat. A tengerpart mindig megnyugtat. Csak leülök egy padra, rágyújtok egy cigire, és nézem a gyönyörű csillogó kék tenger felett köröző sirályokat, és már is olyan mintha csak én lennék a világon,egyedül, gondok nélkül. Át gondoltam mindent ami tegnap,tegnapelőtt és legfőképp azt elmúlt pár évben történt velem. Mindent átgondoltam egytől egyig. Több ezer kérdés merült fel ez idő alatt a fejemben. De egyetlen egy kérdés volt a legfontosabb és a legnehezebb az összes közül, hogy: "Mit is szeretnék?". Egy több éve tartó szerelmet ami sose teljesedik ki, vagy egy normális boldog kapcsolatot olyasvalakivel akit igazából még nem ismerek? A lelkem kétfelé szakadt. Az egyik azt mondja hogy "Bízz és reménykedj, a szíve mélyén ő is szeret" a másik pedig azt hogy: " Eleget vártál rá, megvolt rá az esélye, ha eddig nem, akkor ezután se". Marcangoltak belül az emlékek, ami miatt legszívesebben segítségért kiáltottam volna. Egy órája gondolkodtam már mikor felálltam és határozottan belőttem az úti célom. Eldöntöttem hogy mostantól senkinek nem engedem hogy elbűvöljön, hogy a varázsa alá vonjon. Nem én leszek az akit megbántanak, nem én leszek az aki engedelmeskedik és játssza a testőrt. Ránéztem az iPhone-omra; dél .Azzal a lendülettel elindultam visszafelé a házunkba.

Rue P.o.V

Óvatos léptekkel sétáltam lefelé a lépcsőn, mert teljesen üresnek éreztem a házat. Mikor az utolsó lépcsőfokra értem hangos csörömpölés hallatszott a konyhából. Úgy remegtem mint a kocsonya mikor szorosan a falnak támaszkodva benéztem a konyhába. Amint megláttam ki van ott meglepődöttség ült ki az arcomra egy kis boldogsággal megspékelve.
-Hát te meg hogy kerülsz ide Jayy? És hogy jutottál be? És mért csináltál nekem reggelit? - csoszogtam oda az eddig valami baltás gyilkosnak vélt személyhez és megölelem örülvén hogy nem az.
-Először is mert látni akartalak. Másodszor, Cat-től megtudtam hogy a ház előtti nagy kaktusz alatt van a pótkulcs. Harmadszor azért mert megérdemled. - miután felsorolta a magyarázatait, egy kis puszit nyomott a homlokomra és vigyorgott egyet.
-Na jó, kedves betörő. Kérlek akkor add ide azt a valamit mert mindjárt meghalok éhen, és azt egyikünk se akarja. - lehuppantam az asztalhoz várva a kiszolgálást. Jayy azonnal hozta a tojásrántottára hasonlító izét, aminek egyébként jó illata volt. Azonnal elkezdtem habzsolni az előbb említett készítményt. Mikor végeztünk elégedetten dőltem hátra.
-Egyébként van már valami programod? Mert ha nincs akkor, nincs kedved eljönni velem moziba vagy valami? - kérdezte a hajába túrva, egy szexis mosoly kíséretében, ami miatt ha lett volna is lemondtam volna.
-Nem, nincs. Tőlem mehetünk. Mit nézünk meg?- kérdeztem izgatottan.
-Amit te szeretnél. - húzott fel a székből, mire felérkeztem megcsókolt. Jó volt józanon is átélni azt amit tegnap. Legszívesebben sose szakítottam volna meg ezt a csókot.
-Na de menj akkor öltözz fel és induljunk. - csapott rá a fenekemre Monroe röhögve. Nekem sem kellett több szaladtam fel a szobámba, és alakalomhoz illően rendbe szedtem magam.

Andy P.o.V

Meglepődötten észleltem a házhoz vissza érve hogy nyitva van az ajtó, mert tudtommal bezártam. Besétáltam az ajtón, célba véve a szobámat, miközben egy olyan zavaró tényezővel találtam magam szembe amire a legkevésbé se számítottam.
-Ohh, hello Biersack.- vigyorgott rám a nappaliból Jayy.
-Te meg mi a jó istent keresel a házamban? - léptem két lépést közelebb, amire elkezdett elégedetten röhögni.
-Ez nem csak a te házad Andy. Azé a lányé is akit ma száz hogy megdöntök. - fájdalom ült ki az arcomra, mert tudtam hogy nem tudom hogy megakadályozni azt hogy megbántsa vagy összetörje a szívét.
- Na mi van? Talán valami rosszat vagy sértőt mondtam? - nézett rám röhögve. - Ohh. Össze törtem a kicsi szívedet? Fáj hogy velem egy csettintésre lefeküdne, te meg még akkor se kellenél neki ha ingyen osztogatnának ? - nézett rám lebiggyesztve a száját gúnyosan.- Hát persze hogy igen.
- Ne merészeld megbántani te szemétláda! - kaptam el a nyakát és azzal a lendülettel odaszorítottam a falhoz. - Ne merészeld összetörni a szívét mert akkor olyan halálod lesz amit még a horrorfilmekbe se mernek belerakni. - ő még mindig csak vigyorgott, ami még jobban idegesített.
- Rue kész vagy? - próbálta meg kimondani a leghangosabban.
- Igen itt vagyok. Mehetünk.- válaszolt közeledve a vörös.- Andy te mi a jó istent csinálsz? Engedd el most azonnal. - kezdett el hisztizni mellettem Rue.
-Megértettük egymást Monroe?- suttogtam a fülébe, miközben erősebben nyomtam.
-Andy! Most már tényleg elég! - vágott hátba Rue, amire elengedtem a kedvesét és megvető pillantásokkal néztem rá, és felszaladtam a szobámba. Az első dolog amivel szembe találtam magam egy sötétlila pulcsi volt a fotelemre dobva, egy fekete szövettáska társaságában....